Ötvenöt éve öltöztetik nekünk dalba a verset, hogy ne felejtsük el: változhat a világ bárhogyan, a lélek mindig ugyanaz marad. Most rendhagyó mozi készült a Kalákáról, amely egyszerre portréfilm és kordokumentum, de leginkább jókedvű utazás a Kárpátoktól a Karib-tengerig.
2024. június 05. 23:34
8 p
0
0
93
Mentés
Nyitókép: 56films
Négy férfi fürdik az óceánban, a legszebb mozzanat, amikor csak a fejüket látjuk egy vonalban; mintha egy pillanatra összeérne ebben a képben ember és végtelen. A négy férfi helyett mondhatnék négy bácsit is – mind túl a hetvenen –, de mi sem állna távolabb az igazságtól. Hiába látjuk, ismerjük, szeretjük a Kaláka tagjait immáron ötvenöt éve, hiába ritkultak meg közben a hajak, és nőttek fel a gyerekek, a lényeg nem változik. Talán, mert nem túl bonyolult receptből, de annál nagyobb gondossággal és pontossággal főznek: verseket énekelnek hangszeres kísérettel. Semmi cifrázás, pláne nem a trendek kiszolgálása, csak a dalba öltöztetett szövegek és mellé a kifogyhatatlan emberség, derű. Hogy nekünk, magyaroknak, éljünk a világ bármely táján, van egy Kalákánk, szinte olyan természetes, mint hogy reggel kisüt, este meg lemegy a nap. De azért mégiscsak nagyon jó, hogy mindezt most egy film is tudatosítja bennünk. Amely ráadásul egy olyan rendező, Pigniczky Réka keze alatt formálódott, aki 1956-os magyar menekültek gyermekeként az Egyesült Államokban nőtt fel, így nem is itthon, hanem a kaliforniai magyar közösségben hallotta először Gryllusék zenéjét. Nem véletlen, hogy ezt a besorolhatatlan műfajú alkotást, ahogyan a cím (Kaláka – a Kárpátoktól a Karib-tengerig) is mutatja, átszövi az összmagyarság gondolata és témája, annak a hatásnak az érzékeltetése, amit az együttes a föld minden magyarok lakta pontján gyakorolt – és gyakorol ma is.
Olaszországban a bemutatása évében, 2023-ban többen voltak rá kíváncsiak, mint az agyonmarketingelt Oppenheimerre vagy a Barbie-ra, sőt mára minden idők ötödik legnézettebb olasz filmje lett. Teljesen megérdemelten: a Miénk lesz a holnap úgy beszél a szegénységről, az örökölt traumákról és nem utolsósorban a nők kiszolgáltatottságáról, hogy a végén a reményt visszük haza belőle.
Ahogy általában, úgy a mozirajongóknak az idei évben sem kell otthon ülniük. Bár 2025 legjobban várt filmjei egyelőre meglehetősen szűk felhozatallal rendelkeznek, öt kedvencet azért könnyen találni.
Felpanaszolták, hogy a sikeres filmek csak 16 százalékát rendezték nők, pedig ez égadta világon senkit nem érdekel, hogy mi a film rendezőjének a neme.
Ismét eljött az év vége, közeleg a számadás pillanata. Hogy éltük meg az esztendőt, milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk? Vagy éppen mi volt az év filmje, az év videójátéka?